Te nem szeretsz engem, én nem szeretlek téged. :)

Túl kell lendülnöm az egészen. Újra annak az életvidám, mindenkit és mindent szerető lánynak kell lennem, aki voltam. Mosolyognom kell amikor felnézek az égre, és nem azon rágódni, hogy valyon TE mit csinálsz. A döntésed egyértelmű volt, talán csak nem akartam vagy nem tudtam elhinni. Ha unatkozom az órákon, egy mesebeli hercegről kell álmodoznom, nem pedig arról, hogy milyen volt amikor megcsókoltál. A csillagos égről szeretném, ha olyan egyszerű dolgok jutnának eszembe, mint a bolygók, nem pedig TE.. a napsütésröl pedig nem az az élettel teli mosoly, hanem a tiszta és fájdalommentes melegség... és ha fázok nem szeretnék olyan bonyolult dolgokra gondolni, hogy milyen volt amikor átöleltél, csupán csak elmenni a ruhásszekrényemhez, és felvenni a bolyhos zoknimat. Hidd el, ennyi épp elég lenne. Ha eltudnálak felejteni, megtenném. De már nem megy. Egyszerűen benne ragadtál a szívemben. :(