Lehetek csinos, vonzó és szép,
Lehetek egy tökéletes hibátlan kép.
Lehetek humoros, bájos, kedves,
Lehetek okos, művelt, rendes.
Lehetek a tudásod, boldogságod bölcsője,
Lehetek a gondolatod, szavad őrzője.
Lehetek egy fénylő csillag feletted,
Lehetek egy jó barát ott melletted.
Lehetek az kivel sorsod mindig összefut,
Lehetek az ki nélküled is mindig ugyanoda jut.
Lehetek a mindened, a végzeted, az életed,
De semmi sem leszek ha ezt észre nem veszed!! :\ ♥♥♥ *-*
2010. november 24., szerda
2010. november 13., szombat
Csak egy hétköznapi lány szeretnék lenni,aki szeret, és akit szeretnek.
Mikor jövök hazafele (általában mikor egyedül vagyok) mindig van időm gondolkodni. Mindig máson rágódom, és valahogy mindig összeáll bennem a történet.
Most például rajta gondolkodtam.Én nem tudom mi van velem...Hogyan lehet hogy valaki hirtelen, csak úgy secperc alatt megtetszik. Nem is az hogy megtetszik, mert bejönni eddig is bejött nekem, csak mindig is elfojtottam (szerintem) magamban ezt az érzést. Most hagytam, hogy kitörjön belőlem, hogy tisztában legyek azzal, hogy mit is érzek iránta valójában. Ez, hogy hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a vágy iránta, a szeretetem amit érzek kiteljesedjen... butaság. Nem szeretném eljátszani ugyanazt vele, mint anno Bencével... Hogy annyira szerelmes voltam... Nem akarok megint ilyen szerelmes lenni, azt nem élném túl.
Szeretek belenézni a szemébe, mélyen belelátni, nézni azokat a szép szemeit, a helyes arcát, az izmos karját, a jó seggét... szeretem nézni ahogy bicózik... imádom mikor 3 puszival köszön, és mikor mellém ül. Amikor átkarol... de tudom h csak barátságból. Vajon, ha megtudná, hogy tetszik nekem, akkor máshogyan viselkedne velem? Szeretném ha úgy adná a puszit, mint a szerelmének, ha úgy csókolna mint a barátnőjét, és ha csak úgy ölelni mint a kincsét. :$
Tudom, hogy lehetetlent szeretnék, de akkor is szeretném. Nem tudom mi van velem, de napról-napra egyre jobban kezdem szeretni. :'( :'(
Most például rajta gondolkodtam.Én nem tudom mi van velem...Hogyan lehet hogy valaki hirtelen, csak úgy secperc alatt megtetszik. Nem is az hogy megtetszik, mert bejönni eddig is bejött nekem, csak mindig is elfojtottam (szerintem) magamban ezt az érzést. Most hagytam, hogy kitörjön belőlem, hogy tisztában legyek azzal, hogy mit is érzek iránta valójában. Ez, hogy hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a vágy iránta, a szeretetem amit érzek kiteljesedjen... butaság. Nem szeretném eljátszani ugyanazt vele, mint anno Bencével... Hogy annyira szerelmes voltam... Nem akarok megint ilyen szerelmes lenni, azt nem élném túl.
Szeretek belenézni a szemébe, mélyen belelátni, nézni azokat a szép szemeit, a helyes arcát, az izmos karját, a jó seggét... szeretem nézni ahogy bicózik... imádom mikor 3 puszival köszön, és mikor mellém ül. Amikor átkarol... de tudom h csak barátságból. Vajon, ha megtudná, hogy tetszik nekem, akkor máshogyan viselkedne velem? Szeretném ha úgy adná a puszit, mint a szerelmének, ha úgy csókolna mint a barátnőjét, és ha csak úgy ölelni mint a kincsét. :$
Tudom, hogy lehetetlent szeretnék, de akkor is szeretném. Nem tudom mi van velem, de napról-napra egyre jobban kezdem szeretni. :'( :'(
2010. november 5., péntek
True Blood... - Sookie Stackhouse törénete
True Blood - Inni és élni hagyni (1)"Kapaszkodj Edward és Bella, itt jön Sookie Stackhouse!
Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Temps-ban. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác - és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt..."
"Charlaine Harris a világ sötét oldalára kalauzol minket. Magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)